hírek

A „páfrány” szó ugyanabból a tőből származik, mint a „toll”, de nem minden páfránynak van tollas levele.Egyik helyi páfrányunkat könnyen összetéveszthetjük a borostyánnal.A jól elnevezett amerikai hegymászó páfrány egy örökzöld páfrány, kis kézszerű „szórólapokkal” (a szakkifejezés „pinnules”).Ennek a páfránynak a levelei másznak, és más növények köré tekerednek, ez a szokás a borostyánokra és a virágos növények egyéb szőlőtőkéire hasonlít.

Itt, Új-Anglia déli részén e faj elterjedési területének északi széléhez közel vagyunk, de helyben foltokban fordul elő.A páfrány évről évre megbízhatóan látható ugyanazokon a helyeken, kiemelkedik télen, amikor a legtöbb növény elhalványult.Vigyázzon rá széli élőhelyen, különösen víz közelében.

A páfrány tudományos neve szépen leírja megjelenését.A görög gyökérből származó Lygodium nemzetségnév a növény hajlékonyságára utal, ahogy a támasztónövényei köré csavarodik, a palmatum fajnév pedig a levélszegmensek nyitott kézhez való hasonlóságán alapul.

Mint sok fajnak, ennek is sok angol neve volt: „Alice páfrányja” és „Watson páfránya” feltehetően a növényhez valamilyen módon kapcsolódó egyedeket tisztel.A „kígyónyelvű páfrány” és a „kúszó páfrány” ugyanarra a vinyó életmódra utal, mint a „mászópáfrány”.Helyi érdeklődésre tartanak számot a „windsori páfrány” és a széles körben használt „hartfordi páfrány” elnevezések, amelyek a növény egykori bőségére utalnak a Connecticut folyó völgyében, különösen Connecticutban.

Az amerikai hegymászó páfrányok nagy populációit Connecticutban a 19. század közepén erősen betakarították, hogy otthoni dekorációként használhassák.A kereskedelemben gyűjtött páfrányokat az utcai árusok árulták a városokban, és a vadon élő populáció csökkent.A páfrányok kedvelt őrülete abban az időben az amatőr botanikusok páfrányokat gyűjtöttek herbáriájukhoz, az emberek otthonukban üvegedényben termesztettek páfrányt, és a lakberendezők természetes páfrányokat és rajzolt vagy faragott páfránymotívumokat is használtak számos környezetben.A páfrányhóbortnak még saját fantázianév is volt – pteridomania.

Abban az időben, amikor őshonos mászópáfrányunk hanyatlóban van, két, egymással szorosan összefüggő óvilági trópusi kúszópáfrányfaj, amelyeket dísznövényként telepítettek be az Egyesült Államok déli részébe – az óvilági kúszópáfrány (Lygodium microphyllum) és a japán mászópáfrány (Lygodium japonicum) – invazívvá váltak.Ezek a betelepített fajok súlyosan megváltoztathatják az őshonos növénytársulásokat.Jelenleg csak csekély átfedés van az őshonos és az invazív kúszópáfrányok elterjedési területei között.Ahogy a betelepített fajok egyre jobban megtelepednek, és a globális felmelegedés lehetővé teszi számukra, hogy egyre északabbra költözzenek, egyre több kölcsönhatás léphet fel az észak-amerikai és a betelepített egzotikus páfrányok között.Az egzotikus fajok invazív jellege mellett további aggodalomra ad okot, hogy az invazív fajok leküzdésére behurcolt rovarok vagy más organizmusok az őshonos növényre is hatással lehetnek, ami egyelőre előre nem látható módon befolyásolja a túlélési képességét.

Ha ezen a télen sétál az erdőben, tartsa szemmel ezt a szokatlan páfrányt, amely úgy néz ki, mint a borostyán.Ha észreveszi, emlékeztetheti magát a faj kereskedelmi kiaknázásának és a későbbi jogi védelem történetére.Fontolja meg, hogyan kínál egyetlen növény ablakot a természetvédelmi biológia összetett kérdéseire.Ezen a télen meglátogatom az egyik kedvenc növényem, az amerikai hegymászó páfrány „saját” populációit, és remélem, lesz alkalma megtalálni a sajátját.